Az eltörés elleni védelemmel ellátott zárbetétek a védelem módját tekintve többfélék lehetnek.
A leszakítás elleni védelem lehet egy-, illetve kétoldali. Az első esetben csak a külső (L1), a másodikban mind a külső, mind a belső oldal (L2) védett.

A leszakításos, eltöréses nyitási technikához speciális zárnyitó célszerszámokat használnak. A zárbetét kiálló részére egy nagy erőkarral rendelkező fogóval ráfognak, majd a fogót eltekerve próbálják a zárbetét házát kettétörni, így a zárbetétet kinyitni.

Ez a típusú nyitási kísérlet a csapos, billentyűs és a körlemezes belső felépítésű zárbetéteket is fenyegeti.

Az eltörési kísérlettel szembeni leghatékonyabb védekezés nem a zárbetét belső felépítéséből, hanem a zárbetét hosszúságának helyes megválasztásából és szakszerű telepítéséből adódik. Ha a zárbetét külső felén nem lóg ki 3 mm-nél hosszabb rész, a fogóval nincs mit megfogni. Javasoljuk, hogy a zárbetétet úgy építse be, hogy az egyáltalán ne lógjon ki az ajtóból, illetve a zárpajzsból.
Léteznek speciálisan megerősített, kemény fémből készült hidak is, amelyek átívelnek a zárbetét külső és belső oldalán, illetve a teljes szerkezetet megerősítő acél keretek is, amelyek az eltöréssel szemben igen ellenállóak, feláruk azonban jelentős.

Ez a nyitási technika roncsolja a zárbetétet, ha a betörő ezzel a technikával nyitja ki a zárat, a zárbetétet többé nem lehet használni.

Az eltörés elleni védelem megvalósítása a fentiektől eltérő kialakítással is megtörténhet.