A zárbetét magkihúzás elleni védelemmel rendelkezik.
A magkihúzásos támadással szemben adott ideig
ellenáll, a maghúzással történő nyitást megnehezíti.
A magkihúzás elleni védelemmel ellátott zárbetétek a védelem módját tekintve többfélék lehetnek.
A magkihúzás elleni védelem lehet egy-, illetve kétoldali.
Az első esetben csak a külső (L1), a másodikban mind a külső, mind a belső oldal (L2) védett.
A magkihúzásos nyitási technikához speciális zárnyitó célszer-számokat használnak, a zárbetét magjába egy speciális tépőcsavart csavarnak, majd a csavart tekerve próbálják a magot kitépni, így a zárbetétet kinyitni.
Ez a típusú nyitási kísérlet a csapos, billentyűs és a körlemezes belső felépítésű zárbetéteket is fenyegeti.
A csapos zárbetéteknél legtöbbször acél, vagy acélmagos külső és belső csapok szolgálják a maghúzás elleni védelmet.
A keményfémből készült csapok sokkal jobban ellnállnak
a kifejtett húzóerőnek.
Ez a nyitási technika roncsolja a zárbetétet, ha a betörő ezzel
a technikával nyitja ki a zárat, a zárbetét többé nem lehet használni.
A magkihúzás elleni védelem megvalósítása a fentiektől eltérő kialakítással is megtörténhet.
Ha egy zár magkihúzás elleni védelemmel rendelkezik, az nem azt jelenti, hogy nem lehet ezzel a módszerrel kinyitni.
Mint bármely más védelmi funkció esetén, ha csupán önmagában használjuk, 100%-os biztonság sajnos nehezen megvalósítható.
A magkihúzás ellei védelem azt jelenti, hogy a zár az ilyen típusú nyitási kísérletet megnehezíti. Minél jobb a védelem, annál jobban. Ha azonban a támadó megfelelelő felkészültséggel és szerszámmal rendelkezik, alkalma van rá és nem utolsó sorban elegendő idő áll rendelkezésére, a zárbetétet előbb-utóbb sikeresen kinyithatja.
Minél összetetteb a magkihúzás elleni védelem, a támadásra fordítandó idő annál jobban nő, így növelve a lebukás esélyét.